2014. március 1., szombat

13. fejezet

Habozás nélkül indultam meg a hang irányába. A bámészkodó embereket kerülgetve igyekeztem közelebb jutni, ami nem volt egyszerű kihívás. Mindenkit mintha odacövekeltek volna a padlóhoz. Nem voltak képesek megmozdulni. Csupán halk sutyorgásokat lehetett hallani. Próbáltak rájönni mégis mi történhetett. Az emberek között szlalomozva barátnőmet és testvérét sem láttam sehol. Ebből kiindulva pedig nem volt nehéz kitalálni mi történhetett. Ahol balhé van, ott többnyire valamelyikük keze biztosan sáros. Rosszabb esetben pedig mindketten nyakig benne vannak. 
A yacht végében lévő kabinoknál már jókora tömeg kialakult az elmúlt pár perc leforgása alatt. Csak komoly erőfeszítések árán sikerült legelőre verekednem magam, hogy lássak is végre valamit. Néhány biztonsági zárta el az egyik lakosztály környékét, miközben a nyitott ajtón keresztül ziláltan zokogó női hang szűrődött ki. Értetlenül álltam az események előtt. Elképzelésem sincs mi történhetett. Rettenetesen féltem, hogy ez a hang Allenától származik, és esetleg beleszaladt még egy pofonba, amely akár Coltontól, akár Bradtől származhat. 
Bárhogyan próbáltam átjutni a biztonságiak gyűrűjén teljesen esélytelen voltam. Hiába magyaráztam el nekik, hogy a barátnőm van odabent, és muszáj beszélnem vele, magasan tettek siránkozásomra. Csupán azt sikerült elérnem, hogy úgy visszalökjenek a tömegbe, mint egy rongybabát.
Mivel rá kellett jönnöm, hogy reménytelen a dolog visszafordultam, hogy legalább a szorító emberseregből kijussak sértetlenül. Alighogy átkecmeregtem minden jelenlévőn azonnal szemet szúrt, amint barátnőm jó pár méterrel arrébb ácsorog egyik kezével a korlátnak támaszkodva. Elégedett tekintetéből rögtön összeállt a kép, hogy minden éppen úgy alakul, ahogy ő azt elképzelte. Egy pillanatra sem tétovázva indultam meg felé, hogy kiszedjem belőle, mi a fenét művelt.
- Elárulnád, hogy mi ez az egész? – csaptam le rá azonnal kizökkentve kedélyes állapotából. 
- Nem tudom miről beszélsz – tett úgy, mint aki teljesen ártatlan – Én végig itt voltam.
- Kérlek, ne nézz már hülyének – küldtem felé átható pillantásokat  – Egész véletlenül eltűntél egy órára, és mire megtalállak botrány veszi körül az egész partit. Legalább engem ne próbálj meg átverni.
- Hadüzenetet küldtem a bátyámnak, most boldog vagy? – vonta fel szemöldökét enyhe derültséggel az arcán.
- Megosztanád velem azt is, mit csináltál, vagy kénytelen leszek másokkal együtt rájönni? – sürgettem tovább a lányt, aki csak nyugodtan kortyolgatta pezsgőjét – Allena – szóltam rá feszültebben, majd a hatás kedvéért kivertem a kezéből a poharat, ami egyenesen az óceán vizébe zuhant.
Egy másodpercig csak mereven bámulta, ahogy egyenletesen süllyed, majd egy megadó sóhaj kíséretében körbenézett hall-e minket valaki, végül belekezdett a történetébe.
- A saját fegyverét használtam ki ellene – bólintott határozottan, amiből én még mindig nem értettem egy mukkot sem – Lefizettem egy nőt, hogy csalja be a szobába, aztán kezdjen el sikítozni, mintha Colton erőszakoskodna vele.
- Te megőrültél?! – szaladt ki belőlem első felindulásra reakcióm – Ennyire nem alacsonyodhattál le…
- Miért mégis mit kellett volna tennem? – nézett végre rám is, úgy látszik valamennyire mégis csak megszólalt a lelkiismerete – Az óceánba mégse lökhettem. Lecsuknának emberölésért.
- Ezt nem hiszem el – forgattam meg a szemeimet, miközben igyekeztem magamhoz térni – Nézd – fogtam meg a kezét, hogy jobban magamra vonjam figyelmét – Amit veled tett az egyszerűen gusztustalan, de nem csinálhatsz ilyeneket. 
- Most mit vagy úgy oda? – rántotta ki karját ujjaim közül ingerülten – Te vagy az utolsó ember, aki ítélkezhetne felettem.
- Könyörgöm az négy évvel ezelőtt volt – próbáltam hatni rá valamelyest, de valószínűleg a haragja teljesen eluralkodott felette – Akkor még gyerekek voltunk. Most viszont már felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen baromságokat csináljunk.
- Soha nem fog kiderülni, hogy én voltam – kezdett el győzködni igazáról csakhogy megkímélje magát a bűntudattól – Hidd el, van az a pénz, amivel bárkit el lehet hallgattatni.
Éppen válaszra nyitottam a számat, hogy folytassam barátnőm alapos fejmosását, amikor hirtelen rázkódást éreztem. Fejemmel rögtön körbenéztem mégis mi zajlik körülöttünk. Jóval a célállomás előtt a yacht megkezdte a visszafordulást. Úgy tűnik Allena nem csak testvére, de az egész társaság partiját tönkre tette. Arcáról viszont egyáltalán nem az volt leolvasható, hogy bármit is bánna az egészből. Teljesen higgadtan, mindenféle keserűség nélkül nézi munkája gyümölcsét. El sem akarom hinni, hogy tényleg büszke erre. Fogalmam sincs mivel rángathatnám vissza a földre. Az egy dolog, hogy nem értek egyet a döntéseivel. A következményeket mindenképpen kénytelen lesz elviselni. Én azonban mindennél jobban félek attól mi lesz, ha Colton rájön arra, hogy a kishúga keze van a dologban. Tény, hogy a lánynak is meg van a magához való esze, és a saját eszközei, de sajnos ezeket mind a bátyjától tanulta, aki még nála is fondorlatosabb…
- Hé, Lea – hallottam meg hátam mögött West aggódó hangját – Mi a fene történik itt? – jártatta tekintetét közöttünk, míg én csak segélykérő pillantásokat küldtem barátnőm felé.
- Csak a bátyám megint alakított – legyintett lazán, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Amíg West csak értetlenül állt a dolog előtt, én próbáltam csendben, minél feltűnés mentesebben lapítani, mint akinek fogalma sincs az eseményekről. Nehezemre esik hazudni neki, azonban már most kénytelen vagyok elég sok dolog miatt. Egy részt ott van a Coltonos éjszaka. Noha Allena megígérte, hogy nem kell aggódnom ez miatt, én egy másodpercre sem nyugodtam meg. Lehet, hogy most egymással lesznek elfoglalva, de tőlük kitelik, hogy a kis személyes hadakozásuk ki fog terjedni másokra is… hiszen hogyan győzheted le a legegyszerűbben az ellenfeledet? Ha előtte térdre kényszeríted a seregét…
Az elkövetkezendő két órában se hírét, se hamvát nem láttuk a Lewington fiúnak. West szerint a biztonságiak nem engedik ki a szobából. Bár kérdem én, egy hajóról mégis hova tudna menekülni? A kezdeti kíváncsiskodó kedélyű embereket már nem igazán mozgatták meg a történtek. Mindenki feldolgozta, és ahogy lenni szokott ebben a városban mostanra már továbbléptek, és a saját dolgaikkal foglalkoznak.
Ahogy közeledtünk a parthoz azonban újra és újra felhördült a tömeg. Habár senkinek sem esett nehezére kitalálni kivel esett meg az újabb botrány, mindenki a saját szemével akarta látni. Allena egész végig nyugodtan iszogatva bájolgott a vendégekkel a legapróbb jelét se adva annak, hogy aggódna a bátyjáért. Ez persze sokaknak szemet szúrt, viszont ismerik ezt a családot, mint a rossz pénzt, jobban belegondolva már meg sem lepődnek rajta. 
Az én figyelmemet azonban leginkább Brad kötötte le. Az a férfi, aki néhány órával ezelőttig szinte alig emlékezett barátnőm nevére, most folyamatosan szemmel tartotta a lány minden egyes lépését. Erős a gyanúm, hogy ha valaki, akkor ő teljesen tisztában van a történtekkel. Nem olyan embernek néz ki, mint akit csak úgy az orránál fogva lehetne vezetni. Ráadásul elég veszélyes alaknak tűnik. Belemegy ilyen pókerjátszmákba, ahol ekkora tétekben játszanak. Sanszos, hogy nem egy szegény legénnyel van dolgunk. Akárhogy próbálok kutatni az emlékeimbe, sehogy sem tudok rájönni kicsoda. Mielőtt elmentem a főiskolára biztos, hogy nem itt lakott. Egy ilyen jó kiállású emberre, aki ennyire gazdag, és még Coltont is ismeri, tuti emlékeznék. Legalábbis ha én nem is, Allenának biztosan kellene. Valószínűleg tehát új a városban. De hogy sikerült ilyen gyorsan bekerülnie az elitek közé? Talán apa iratai között van róla valami. Ő volt a kormányzó, biztosan kellene lennie pár feljegyzésnek róla. Ha valaki, hát ő kétségtelen, hogy ismerte. 
Mire összeállt a fejemben a kép, addigra már meg is érkeztünk a kikötőbe. Csak pár méter választott el minket a szárazföldtől. A korláttól már tisztán lehetett látni a hatalmas felfordulást, ami ott vár minket. Paparazzik tucatjai ostromolják kameráikkal már most a luxushajót. Valahonnan tudomást szerezhettek a történtekről. Bár ezen nem is kell csodálkozni. Ahány jó indulatú ember van ezen a fedélzeten, legalább ezer hívást kaphattak már az elmúlt időben. 
A következő pillanatban két rendőr lépett fel a yachtra, és habozás nélkül haladtak a hálókabinok irányába. A hangulat egy másodperc alatt fagyott meg az emberek között. Mindenki mereven követte tekintetével az eseményeket. Pár perccel később pedig már Coltont vezették ki az egyik szobából. Kezét hátul megbilincselték, míg a fiú napszemüveges arcát lehajtva próbálta elkerülni, hogy lefényképezzék ebben a megalázó helyzetben. Persze ezzel nem sok mindent ért el. Már a vendégek közül előkerült néhány kamerás mobiltelefon, amivel képek százait készítették róla. 
Az igazi erőpróba azonban csak ezután várt rá. Amint leléptek a hajóról az újságírók szinte egymást taposva igyekeztek a közelébe férkőzni. Akkora tumultus alakult ki néhány perc leforgása alatt, ami még Holkbrookban is szokatlan volt. Tekintetem egészen gyorsan terelődött a mellettem álló barátnőm irányába. Arcáról rettentően nehezen tudta elrejteni elégedettségének jeleit. Emelt fővel, méltányos pillantásokkal követte végig, ahogy a bátyját csaknem széttépik odalent a vadállatokra hasonlító publicisták. 
Várt még egy kis időt, aztán jóformán elsőként indult meg a testvére után. A paparazzik hadával mit sem foglalkozva tekintélyesen vonult el a rendőrautó mellett. Amennyire én láttam még csak be sem nézett az ablakon Coltonhoz. Pontosan így tervezte… ezt akarta, hogy az újságírók lássák, hogy egyáltalán nem törődik bátyjával. Azt hiszem ezzel a tettével nyomatékosította a fiúban, hogy a háború elkezdődött.
- Gyere, Lea – kulcsolta össze kezeinket West – Hazaviszlek – pillantott rám határozottan biztosítva arról, nem lesz semmi baj. 
Aprót bólintottam, aztán hagytam, hogy kivezessen ebből az őrületből. Még mielőtt leléptem volna a fedélzetről ismételten feltűnt Brad. A távolban szúrt szemet, amint éppen egy rendőrrel beszélt valamiről. Nem, nem is beszélt… sokkal inkább veszekedett. Mindezt persze olyan kifinomult eleganciával tette, hogy az emberben bűntudatot ébresztet már az is, hogy bámulja. Öltönynadrágjába csúsztatta bal kezét, míg a jobbal visszafogottan gesztikulált. A feszültséget csupán arcáról lehetett leolvasni. 
A következő pillanatban váratlanul a hajó irányába fordult, és azonnal kiszúrta, hogy őt figyelem. Ahelyett, hogy elkaptam volna tekintetemet, pár másodpercig farkasszemet néztem vele, miközben minden gondolatom akörül száguldozott ki lehet ez az ismeretlen idegen…


2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik és remélem hogy a következő részben kiderül hogy az "ismeretlen idegen" tényleg ismeretlen e...
    A rész fenomenális volt és örülök neki hogy ilyen gyakorisággal tudod hozzni a részeket, remélem ez a jövőben is így lesz...
    Ez a történeted is több évados lesz vagy csak egy évados? Egy évad kb hány részes lesz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:) Nagyon szépen köszönöm:) A jövőben is próbálom betartani, hogy hetente legalább két rész érkezhessen:)
      Egyelőre csak egy évadot tervezek, viszont az sokkal hosszabb lesz, mint a másik blogon. Előre nem határoztam el, hogy hány fejezetes lesz. Szeretném addig írni, amíg érdekes tud maradni, és van rá igény, valamint tudok új eseményeket kitalálni:))

      Törlés