27. fejezet

Elégedetlenül forgolódtam az egész alakos tükör előtt, mely a gardróbom sarkában volt felállítva. Legalább a hetedik ruhát próbáltam fel az aznapi partira. Semmi sem volt elég tökéletes, noha fogalmam sincs, miért készülök ennyire. Talán csak jól akarok kinézni. Ez az első alkalom, amikor nyugtatók nélkül kell túlélnem egy nyilvános eseményt. Az emberek sehogy sem akarják elfelejteni a történteket, és erre még egy jókora lapáttal rátesz az is, hogy bemostam egyet Naominak a születésnapomon. Ismerve tehát az ittenieket próbálom megelőzni, hogy legalább a külsőm miatt ne érjenek támadások. Éppen elég lesz a múlt miatt. 

Westtel a methgorni kirándulásunk óta lett egy kis bizalmas, közös titkunk. Egész éjszaka beszélgettünk. Elmondtam neki a félelmeimet, és elmagyaráztam neki az okokat, miért is szedtem azokat a bogyókat. Rendkívül megértő volt, és egy másodpercig sem haragudott rám. Biztosított arról, hogy mellettem fog állni, és nem engedi el a kezemet. Úgy érzem, szükségem is van a támogatására. Egyedül félnék szembenézni a valósággal. Védtelennek érzem magam, és még ha nehezemre esik is bevallani, de igaza van Coltonnak. Ha hagyom magam megvezetni, és gyengének tűnök, azt kihasználják ellenem. Sajnos az évek során sikerült jó pár rosszakarót magam köré gyűjtenem, akik valószínűleg csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy megtörve lássanak. Ettől kell most megóvnom magamat, és ez nem lesz egyszerű.

- Akkor most van 7 óra – pillantott az órájára a férfi, miközben már az autójában ültünk – Kiteszlek Allenánál, aztán mire kezdődik a parti már vissza is megyek hozzád. Jó lesz így? – szorította meg a kezemet bíztatóan.

- Köszönöm – suttogtam egy megbúvó mosollyal az arcomon, majd egy könnyed puszit nyomtam ajkaira búcsúzóul, és sietve indultam meg barátnőm házába vezető ösvényen.

A Lewington rezidenciánál a szokásosnál is nagyobb felfordulás volt. Rendezvényszervezők tucatjai ügyelték a munkálatok zökkenőmentes folyamatát. A szállítók hatalmas virágcsokrokat hordtak a hátsó udvarra. A pincérek italokat és ételeket készítették elő az esti partira. Allena önmagához hűen semmit nem bíz a véletlenre. Maximalista, és nem elégszik meg azzal, ha a vendégek azt mondják, jó volt a partija. Ő azt akarja, hogy a nyár legnagyobb durranásaként emlegessék. 

A szülők tegnap hagyták el Holkbrookot. Minden alkalommal a választások előtti hétvégén elutaznak, hogy rákészüljenek szellemileg a stresszes időszakra. Pontosan három teljes napot töltenek távol a várostól, az én kedves barátnőm pedig kihasználva az alkalmat azonnal nekilátott az előkészületeknek. Mindent gondosan megszervezett, és újabban más témát nem is ismerve áradozott erről a csodálatos eseményről.

- Csak hogy ideértél – ugrott nekem azonnal, amint meglátott a bejáraton besétálni – Alig pár óra és itt vannak a vendégek – sürgölődött úgy, mintha ez lenne élete legfontosabb estéje.

- Nyugi már – mosolyodtam el halványan látva barátnőm lelkesedését – Hoztam egy kis meglepetést – húztam ki a táskámból egy üveget.

- Te olvasol a gondolataimban – fújta ki megkönnyebbülten a bent tartott levegőt – Menjünk át a konyhába – indult meg előttem, én pedig csendben követtem, és hallgattam, ahogyan ecseteli a még rá váró teendők sorát.

Előkapott két poharat, aztán megbontottuk a bort, és töltöttünk magunknak.

- Igyunk a ma estére – koccintottuk össze italainkat, majd hevesen kortyolgattuk a nedűt – Ez isteni – ízlelgette – Hol szerezted?

- Múltkor West ezt hozta a randinkra. Gondoltam, ami egyszer bevált… - vontam meg a vállam két korty között, miközben barátnőm az üveg címkéjét tanulmányozta csakúgy, mint nem olyan régen én is.

Ezután sikerült rábeszélnem, hogy az utolsó simításokat bízza a rendezvényszervezők, így mi felvonultunk a szobájába. Allena a haját göndörítette, valamint a sminkjét igazította tökéletesre, miközben megállás nélkül áradozott a férfiről, akivel még a kaszinóban találkoztak. Én unalmamban eközben körmeimet kezdtem el festegetni, mivel mást nem igen tudtam kezdeni magammal, a sztorit pedig már legalább kétszer végighallgattam és szinte szóról szóra el tudnám ismételni, ha nagyon akarnám. Én lennék a legkevésbé meglepődve, ha a férfi ma este is felbukkanna. 

Valamivel 9 óra előtt végre mi is lemerészkedtünk az emeletről. Egy üveg bort már gondosan elszürcsölgettünk, így a hangulatunkra sem lehetett panasz. Hatalmas vigyorral az arcunkon léptünk ki a hátsó udvarra, ahol már jókora tömeg gyűlt össze. A DJ a lemezlejátszó mögött pörgette a legfrissebb slágereket, míg a vendégek közül volt, aki iszogatott, néhányan pedig már a parketten táncoltak felhőtlenül szórakozva. Barátnőm lelkesen bájologva minden szembejövővel köszöntötte a vendégeket, aztán a mellettünk elhaladó pincér tálcájáról lekapott két pohár pezsgőt, amelyek közül az egyiket a kezembe nyomta. A tömeget fürkészve szemeimmel Westet kerestem. Nem is kellett sokáig nézelődnöm, hogy kiszúrjam a mindig elegáns férfit Jasper társaságában. Azonnal lendületes tempóval indultam meg feléjük, ám ahogy közeledtem megdöbbentő látvány tárult elém. Jasper éppen a mellettük álldogáló Naomi fecsegésén nevetgélt, míg West zsebre dugott kézzel mosolyog szintén annak az álnok fattyúnak a gyomorforgató történetén. Vérben forgó szemekkel vágtáztam oda melléjük, és torpantam meg a kis társaságnál.

- Meséld el nekem, Naomi, mi olyan vicces – kezdtem bele a lányt végigmérve – Hagyj nevessek én is.

- Tudod, ezt csak azok az emberek érthetik, akiknek van humorérzékük – fonta össze karjait maga előtt – Nem hinném, hogy te ezek közé tartoznál.

- Ó – nevettem el magam gúnyosan – Ha jól emlékszem, a születésnapomon eléggé humoromnál voltam – vágtam vissza neki utalva a még halványan mindig látszódó monoklira.

Azonnal szemet szúrt, hogy érzékeny ponton találtam tökéletesen telibe a lány önbecsülését. Már éppen visszaszólásra nyitotta volna a száját, amikor West jobb karját derekam köré helyezte, és finoman magához vont. Egyértelműen éreztem, hogy mi volt a szándéka. Meg akart fékezni még egy esetlegesen kibontakozó szó, rosszabb helyzetben valódi harcot kettőnk között. Fülembe súgott egy apró mondatot, amitől egyből lehiggadtam, aztán háttal fordított a lánynak, és elvezetett néhány méterrel arrébb.

- Gyűlölöm West, utálom ezt a nőt – sziszegtem olyan halkan, hogy csak ő hallhassa.

- Tudom – mosolyodott el lágyan gőzölgésemen – De hidd el, jobban fáj neki, ha ott hagyod, mintsem ha bemosol neki még egyet. 

- Látom megtaláltátok egymást – lépett elém Allena ezzel megakadályozva, hogy tovább bontakoztathassam ki haragomat – Ugye nem futottatok össze a bátyámmal? – intézett pár lopott pillantást a vendégsereg soraira, miközben én már régen tudtam, hogy hamarosan személyesen válaszol feltett kérdésére az elégedetten somolygó Lewington fiú.

- Micsoda parti – tárta szét kezeit szarkasztikus kacajjal fűszerezve – Remélem nem bánod, hogy elhoztam egy kedves ismerősömet is – vágta finoman hátba a mellette álldogáló elegáns férfit, hiszen tudta, hogy megint sikerült ezzel felbőszítenie húgát.

Allenáról tisztán leolvasható volt, hogy egyre közelebb került ahhoz, hogy kifakadjon, és nyilvánosan kezdjen üvöltözni testvérével. Egyrészről megértem, mi ez a hatalmas ellenszenv a férfival szemben, másrészről pedig lassan ideje lenne belátnia, hogy Brad igenis egész normális. Más esetekben ő lenne a legjobban odáig érte, még ha nem is az extra szolgáltatásaiért, hanem szimplán csak olyan értelemben, hogy egy jó fej srác, akivel bármikor együtt lehet lógni. Eddigi tapasztalataim alapján Brad teljes mértékben beleillik a társaságunkba. Noha még mindig elképzelésem sincs afelől, hogy ki is ő pontosan, de valószínűleg a légynek sem lenne képes ártani. Bár jobban belegondolva, aki képes közeli kapcsolatot kialakítani Coltonnal az egészen biztos defektes. 

- Üdvözletem – fogott kezet Westtel, aztán tekintettel barátnőmre egy álcázott mosollyal az arcán biccentett felém.

- Ha megbocsájtotok, én most keresek magamnak olyan társaságot, akik közelében nem kapok agybajt – forgatta meg a szemét, aztán nekünk hátat fordítva tűnt el az emberek sűrűjében. 

Braddel összepillantva azonnal kuncogni kezdtünk viselkedését látva. Már a kaszinóban is nehezemre esett nem kimutatni, mennyire jól szórakozom az e fajta megnyilvánulásain. Sokszor nem értem gondolatmeneteit. Nem vagyok vak. Tudom, mennyire szimpatikus neki a férfi, csupán a büszkesége nem engedi, hogy kedves legyen vele. Ez pedig nála már nyomós érv arra, hogy inkább messziről elkerülje.

- Engedelmükkel – kortyolt bele Colton a whiskeyvel megtöltött poharába, aztán finoman bólintott egyet – Én most tovább zaklatom a húgomat.

Kikerekedett szemekkel ráztam a fejemet rosszallóan, miközben figyeltem, ahogyan távozik köreinkből a Lewington fiú. A társalgás ezt követően kissé döcögőssé vált. Többnyire tényszerű megállapításokat hangoztattunk egymásután. Olyanokat, mint például milyen finom a ráksaláta, vagy csodálatosan csillagos az ég ma este. West eközben végig mozgolódott mellettem. Amikor rákérdeztem, miért ennyire nyugtalan, közölte, hogy csak Jaspert keresi. Néhány perces forgolódás után rögtön át is vágott a tömegen, és elindult felkutatni öccsét. 

- Igazán szép pár vagytok – nyújtott át egy újabb pohár pezsgőt Brad, amikor végre ketten maradtunk – Régóta együtt vagytok?

Részletesen beavattam kapcsolatunk történelmébe, amit ő figyelmesen végighallgatott. Mindeközben rájöttem, mennyire jó társaság a férfi. Igazi úriember, egyszer sem nézett félre, úgy tűnt tényleg érdekli a mondanivalóm.

- Rólad olyan keveset tudunk még – váltottam témát, amikor már felszínesen teljesen kiveséztük a múltunkat – Honnan származol?

- Tudod, én egy kisvárosban nőttem fel édesanyámmal Colorado államban – kezdett bele a történetbe, én pedig szó szerint faltam a szavait, mivel már régóta piszkálta a fantáziámat ki is ez az ember – Nem jutott túl sok a jó dolgokból. Az a fajta élet, ami nektek megszokott, nekem csak álom volt. Aztán találkoztam a helyi kocsmában egy üzletemberrel, aki néhány hetes ismertség után végül előállt egy kedvező ajánlattal. Hosszas fontolgatás után belementem, és jól jöttünk ki belőle. Magas jövedelmünk származott belőle, aztán a munka ide szólított – foglalta össze röviden az életét.

- És hol ismerkedtél meg Coltonnal?

- Ez már kicsit bonyolultabb – húzta végig bal kezét borostás arcán – A póker lett a szenvedélyem. Van egy kis bűnbarlang – mutatott idézőjelet ujjaival utalva a hely illegalitására – Ott kerültünk egy asztalhoz, ebből bontakozott ki az Allenás incidens is – harapta el a mondat végét, miközben lopva barátnőmre pillantott. 

Nem tudtam hirtelen mit válaszolni, mivel ezerrel pörögtek az agytekervényeim. Próbáltam összerakni a kirakós most már ismert darabjait is, de még így sem ment túl egyszerűen. Sikerült jó pár fekete foltba ütközni az új információk birtokában is, de úgy voltam vele, hogy nem erőltetem. Volt egy megérzésem, hogy nem utoljára beszélgettem személyes témákról vele.

- Lea, de jó látni téged is – jött oda egy régen látott ismerősöm még a gimnáziumi évekből, aki sokkal inkább a mellettem álló férfit kémlelte, mintsem engem – Kihez van szerencsém az úriember személyében? – tért rá szemérmetlenül azonnal a lényegre.

- Brad Nichols – nyújtott kezet az öltönyös, még mielőtt bármit is szólhattam volna, ezt hallva azonban nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy a képlet utolsó darabjai is világossá váljanak előttem…